Erdei iskolai tábor Balatonakaliban - Hetedik nap - Június 16.

Eljött a tábor utolsó napja. A gyerekek a reggeli ébredés után, már a sátor elé sorakoztatták a csomagjaikat, elrendezték a sátrakat, takarítottak, majd a munka végeztével nekiálltunk az utolsó reggelinek (virsli, kenyér). Bár nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre, hogy kihasználjuk a kemping és a környék adta lehetőségeket, mindent megtettük, hogy jól érezzük magunkat.

A délelőtti foglalkozások közül választhattak a gyerekek, volt aki strandolt, gyöngyöt fűzött Andi nénivel, biciklizett, focizott vagy épp csak az árnyékben pihent és nézte a felhők vonulását. Ebéd után mindenkire rájött a honvágy, többen még egyszer körbe járták a tábori sátrakat, ellenőrizték mi maradt ki. Erzsi néni és Nelli néni utoljára megtartották a sátor ellenőrzést és véglegesítették a legszebb sátor, legrendesebb táborozó versenyét.

Délután megtartottuk az eredményhirdetést, minden díjazott megkapta a méltó jutalmát, volt akit dicsérettel, volt akit citromdíjjal jutalmaztak. A legfontosabb, hogy minden táborlakó elismerést kapott. Délután két órára megérkeztek a Máltai Szeretetszolgálat, a Man at Work kisbuszai, illetve néhány önkéntes szülő, pedagógus, akik

biztosították, hogy minden gyermek és tábori felszerelés épségben visszajusson Veszprémbe, a buszpályaudvarra vagy az iskolába. A gyerekek rosszul viselték a búcsú pillanatait, sírtak-nevettek, sokakban most tudatosult, hogy ennek a tanévnek vége és két hónapig nem látják a barátaikat, az iskolát. A táborban sok barátság, szerelem szövődött, de a legfontosabb, hogy mindenki gazdagabb lett, nemcsak élményekkel, hanem az együtt töltött idő és a megélt pillanatok értékeivel, tapasztalataival.